Mikuska Művészeti Galéria Kft

A hanglemez hanganyag tárolására szolgáló analóg adathordozó. Egy lapos korongból áll, amin a lemez mindkét oldalán a széléről a közepe felé spirális barázdák indulnak, amikről a hangszedő olvassa le a hangot. A 20.század nagy részében ezt a technológiát használták a zene kereskedelmi célú sokszorosítására. Az audiofilek körében és az elektronikus zenében a 20.század vége, 21.század eleje felé újra divatba jött.

1877-ben Thomas Alva Edison fejlesztette ki a lemezjátszó ősét, a fonográfot.

A barázdás hanglemezt Emile Berliner találta fel 1888-ban.

A mikrobarázdás hanglemezt, Goldmark Péter Károly fejlesztőcsoportjának munkáját a Columbia Records mutatta be 1948-ban.

Az első sztereó lemezek 1958-ban jelentek meg, majd 1971-ben mutatták be a quadrofon lemezeket.